Share to Facebook Share to Twitter Share to Google Plus

Mióta élsz Zsámbékon?- Születésem óta itt élek, azaz 37 éve. Hálás vagyok azért, hogy így alakult az életem, már gyermekkoromban is büszke voltam arra, hogy zsámbéki vagyok. Legjobban annak örülök, hogy gyermekeim is hasonlóképpen látják ezt a kérdést.

Mivel foglalkozol?- Akik jobban ismernek, tudják, hogy általános iskolás korom óta katona szerettem volna lenni. Ezért katonai középiskolába jártam, majd katonai főiskolára, ahol felderítőtisztté szerettem volna válni. Sok összetevő miatt elhagytam ezt a vonalat, bekapcsolódtam a családi vállalkozásunkba. Nyolc évvel ezelőtt lettem alpolgármester, négy éve főállásban foglalkozom ezzel a hivatással. Ezenkívül más egyéb társadalmi szerepet is vállaltam. A Nebuló Alapítvány és a Zsámbéki Városőrség elnöke is vagyok.

Miért szereted Zsámbékot?– Szeretem a tájat, az épületeket, de legjobban az itt élő embereket. Szeretem az itt lévő és működő csoportokat, közösségeket. Szeretem az Öregtemplomot, a kastélyt, a Zárdakertet. Egyik kedvenc szabadidős elfoglaltságom miatt különösen vonzódom a Nyakas-hegyhez, egy héten többször is fönt vagyok az időjárástól függetlenül.

Mivel tennéd szerethetőbbé Zsámbékot?– Úgy érzem, és erre sok pozitív visszajelzést kaptam, meg tudom szólítani az itt élő embereket társadalmi, korbeli különbségek nélkül, és úgy érzem, megszólíthatónak is tartanak, megtalálnak a kérdéseikkel, problémáikkal. Ennek ellenére azt gondolom, még mindig van javítanivaló a polgárokkal való kapcsolattartásban. Sokat tanultam az elmúlt majd egy évtizedben az önkormányzatiságról, településvezetésről. Stabillá tettük a gazdálkodást, így folytatni tudjuk a megkezdett munkát. Ezzel megszépült köztereket kapunk, amelyeket tartalommal kell megtölteni. Zsámbék nevét a távolabb élők számára ismertebbé,vonzóbbá kell tenni. Az itt élőknek egyre jobb körülményeket kell teremteni jórészt az itt élő emberek, közösségek segítségével.

Mivel foglalkozol a szabadidődben?– Zsámbékon élő, nagycsaládos költő barátomtól hallottam egyszer egy beszélgetés közben a lehető legpozitívabb értelemben: „nekem a családom a hobbim”. Azóta eltelt néhány év és feleségemmel immár a hetedik gyermekünk születését várjuk, így ezt a gondolatot nagyon átérzem és magamévá tettem. Mármint abban az értelemben, hogy mivel vagy kivel foglalkozom szívesen a munkán kívül. Ma már nem mindennap, de feljárok a Nyakasra futni. Ez a sport a legtökéletesebb kikapcsolódás számomra középiskolás korom óta. Ezenkívül városőrködöm Zsámbék utcáin éjjel, vagy bármikor, ha riasztást kapunk. Olvasok, bár jóval kevesebbet, mint korábban, és mint amennyit szeretnék. Mostanában próbálom visszaidézni a korábban tanultakat a Budajenőn működő kempo klubban.